Sára és Kata írta...

Első nap 

Barcza Sára és Martincsák Kata tollából

Ha vasárnap, akkor Kibuci! Reggel nyolckor már mindenki az iskola udvarán várta buszt, ami elvisz minket Szügyre, a tizenegyedik Buci tábor helyére. Némelyeknek nehézségük akadt a csomagjaikkal, de ezt leszámítva a ki és bepakolás olajozottan ment. Miután megérkeztünk szállásunkra Tamás egy erkélyről tartott beszédet, majd a szobák beosztását is megejtettük. Nemsokára mindenki berendezkedett, és volt, aki olyan értelmes dolgokkal múlatta az időt, mint a bőrönd-rodeózás. Ez utóbbi néhányuknak felajánlotta, hogy elviszi őket „egy körre” de ezt kedvesen visszautasítottuk.  A szállásunk kitűnő, a mi szobánkban még egy kenyérpirító is van, aki Fred névre hallgat. Mikor konstatáltuk, hogy az alsó szintről jövő kolompolás nem akar abbamaradni, lefáradtunk a kertbe. A lépcsőn ülve (negyedik próbálkozásra) sikeresen elszámoltunk 39-ig, és reméltük mindenki megjegyezte a számát. Egykor (vagy fél egykor, ez már sohasem derül ki) ebédeltünk, majd egy viszonylag hosszú szabadidő következett, aminek végét a kolomp jelezte. Mindenki felvette a munkaruháját, majd egy gyors számolás után elindultunk a temető irányába. Nem sok idő múlva egy parkolóba értünk, ahonnan egy végtelennek tűnő ösvényen gyalogoltunk a temetőhöz. Meglepetten láttuk, hogy a temető egész jó állapotban van, korábbiakhoz képest. Egy rövid eligazítás után (majdnem) mindenki kemény munkába kezdett. Fákat vágtunk ki, ritkítottuk az akácost és egy nagy halomba hordtuk ki. Néhányan sírköveket tisztítottak, és elkezdődött a Kalap lopkodása. Kalap igazából Olivér szerencsétlen kalapja, amit mindenki szeret a fején tudni. E célból nem átallnak csenni is. Egyszóval mindenki szorgalmasan dolgozott. Hat óra felé már a lanyhulás jelei mutatkoztak mindenkin, ezért a szerszámokat, vizeket, kesztyűket összeszedve megindultunk vissza az ösvényen. Átöltöztünk, és ki-ki kedve szerint múlatta idejét. Voltak, akik a lányok kakaós csigáinak eltulajdonításával foglalatoskodtak, és Noéról kiderült, hogy igazából egy sellő.  A lassan megszokottá váló kolomp vacsorát jelzett. Miután megvacsoráztunk és megtudtuk, hogy Szandinak matektanár-humora van, visszaindultunk a szállásunkra. Egyes fiúk rózsaszín körömlakkal emelték kinézetük fényét, és Bencét is hallhattuk zongorázni. Az esti játék még előttünk áll, de eddig nagyon jól éreztük magunkat.